Szegények angyalai

Segíts nekünk, hogy örömet szerezzünk Budapesten élő menekült család gyermekeinek. Nagy vágyuk, hogy legyen kerékpárjuk vagy rollerük. 130 - 150 cm magasak (20 és 24-es kerékpár, illetve méretükhöz igazodó roller), négyen vannak. Ha van otthon jó állapotú, használaton kívüli kerékpár vagy roller, akkor keress bennünket: szegenyekangyalai@gmail.com

(A fotó illusztráció, forrása: Peaceblog.co) Monor nem nagy város, családias, látásból mindenki sokakat ismer. Amikor először hívtuk meg a szegényeket közös ebédre, nagyon meglepődtünk: azt a sok embert, aki összegyűlt az első vasárnapi ebédekre, soha nem láttuk korábban. Kis kuckókban húzódnak meg, a legtöbbjüknek van hol laknia, düledező házban, kicsiny szobában, a pincesoron, a város szélén omladozó putrikban, elhagyott bakterházban…Sok ilyen helyet láttam az elmúlt tíz évben, mégis újra és újra szomorúsággal tölt, milyen embertelen körülmények között élnek ezek az emberek, akik ma már a barátaink. Ma elmentünk egy tragikus sorsú, mégis életvidám asszonyhoz és két férfihez, akik egy háznak nemigen nevezhető vityillóban élnek a szeméttelephez közel. Mintha a szeméttelep folytatása lenne a feléjük vezető út, pedig csodás táj is lehetne, kökénybokrokkal határolt ösvény, a bokrok előtt azonban végig sorakozik a lerakott hulladék, babakocsik, matrac, felesleges limlomok. Milyen jó lenn...

Múlt vasárnap újból felkerestük utcán élő barátainkat meleg ebéddel, süteménnyel és üdítővel Budapest több pontján, a Móricz Zsigmond körtéren, a Deák téren, a Kálvin téren, a Blaha Lujza téren és a Boráros téren. Ezek az alkalmak általában nemcsak az ételosztásról, hanem baráti találkozásokról és új ismeretségekről is szólnak. Igyekszünk szóba elegyedni azokkal, akik erre nyitottak, bemutatkozni és meg is jegyezni a neveket, mert valóban sokat jelenthet egy, a társadalom peremén élő embernek, ha a legközelebbi találkozáskor már a nevén szólítva köszöntjük.  Útban a Blaha felé, a Rákóczi úton találkoztunk egy nagyon barátságos házaspárral. Erika és István visszatérő vendégei ezeknek az utcai ebédeknek, és mindig örömmel fogadnak minket. Most is váltottunk pár szót, és én elmondtam nekik, hogy épp a térre tartunk, de nem tudjuk, vajon hányan lesznek kint a nagy hőségben. Erre István mondta, hogy előbb mindenképp térjünk be a közeli utcába, mert ott van két "öregúr,"...

Ki ne szeretné azokat a nyugalmas, olykor már unalmas délutánokat, mikor az embernek semmi dolga nincsen, megebédel otthon a családjával, aztán sziesztázik egy jót a kajakómában, esetleg tévét néz vagy olvas? Legtöbbünk valószínűleg már élt meg ilyet, sőt talán rendszeres is sokunk életében. De sajnos nem mindenkiében. Közösségünknek sok szegény barátja van, akik nemhogy heti, de havi szinten sem engedhetik meg maguknak, hogy gondtalanul jóllakjanak. A hajléktalanok az utcán, sokszor a földön ülve esznek, ha egyáltalán van mit, és akkor sem laknak mindig jól, épp úgy, ahogy az – egyébként lakásokban élő – szegény családok sem. Éppen ezért szokásunk, hogy a szerda esti utcai látogatások mellett minden hónap egyik vasárnapján együtt ebédelünk szegény barátainkkal. Általában zárt térben – mondjuk egy közösségi házban, egy művelődési központban vagy egy templomban –, asztalok mellett látjuk vendégül őket, hogy kényelmesen, leülve, méltóságteljesen fogyaszthassák el az ételt. Méltóságt...

Szerdánként a Móricz Zsigmond körtér közelében szoktunk találkozni Istvánnal (73 éves), aki kottagrafikus volt. Adunk neki szendvicset, banánt, gyümölcslevet és konzerveket, tőle pedig mi is kapunk  –  csodálatos hangulatú hegedűszólót. :) Köszönjük szépen! Rudik Márta

Dear Friends, In the previous weeks we have all retreated to our homes in order to prevent the spread of the epidemic and try to prepare for the subsequent period as much as possible. This is just right as it is our common interest. During these hard times the Community of Sant'Egidio would not like to abandon those people who are the most endangered. Therefore, we help disadvantaged children during this extraordinary period in online learning and we support their access to technological devices necessary for continuing their studies. We give food packages to poor families for whom economic insecurity became an everyday reality because the parents lost their jobs due to the spread of the coronavirus. We support the forlorn elderly, do the shopping for them and help them keep in touch with others. We distribute food, warm blankets and toiletries among people living in the streets and we are also in contact with people who can sew face masks that we can give to the poor...

A Sant’Egidio közösség fiataljai (gimnazisták és általános iskolások) rendszeresen járnak idősek otthonában élő néniket és bácsikat látogatni. Beszélgetnek, együtt zenélnek, táncolnak, uzsonnáznak. Most a koronavírus járvány idején ezek a találkozások lehetetlenné váltak, és nagyon hiányoznak az időseknek és a gyerekeknek egyaránt.  Az idősek otthonából érkező első hírek azok voltak, hogy a karantén miatt csak leveleket, csomagokat lehet bejuttatni, a személyes találkozás nem lehetséges. Ezért elhatároztuk, hogy minden gyerek készít egy rajzot és ír egy levelet az idős barátjának. Mire a levelekkel elkészültek a gyerekeim, és eljutottunk oda, hogy bevigyük az időseknek, több idős is megbetegedett, kórházba került. Mi egy néninek és egy bácsinak készítettünk levelet és rajzot, de csak az egyiküknek tudtuk beadni. A néni addigra már kórházba került. Szomorúan hazaballagtunk. Elhatároztuk, hogy mindennap 3 órakor imádkozunk érte és minden idősért, aki megbetegedett ...