Idilli vasárnapok
Ki ne szeretné azokat a nyugalmas, olykor már unalmas délutánokat, mikor az embernek semmi dolga nincsen, megebédel otthon a családjával, aztán sziesztázik egy jót a kajakómában, esetleg tévét néz vagy olvas? Legtöbbünk valószínűleg már élt meg ilyet, sőt talán rendszeres is sokunk életében. De sajnos nem mindenkiében. Közösségünknek sok szegény barátja van, akik nemhogy heti, de havi szinten sem engedhetik meg maguknak, hogy gondtalanul jóllakjanak. A hajléktalanok az utcán, sokszor a földön ülve esznek, ha egyáltalán van mit, és akkor sem laknak mindig jól, épp úgy, ahogy az – egyébként lakásokban élő – szegény családok sem. Éppen ezért szokásunk, hogy a szerda esti utcai látogatások mellett minden hónap egyik vasárnapján együtt ebédelünk szegény barátainkkal. Általában zárt térben – mondjuk egy közösségi házban, egy művelődési központban vagy egy templomban –, asztalok mellett látjuk vendégül őket, hogy kényelmesen, leülve, méltóságteljesen fogyaszthassák el az ételt. Méltóságt...