Szerdánként Száz gyümölcs - Szolidaritás, Szeretet, Sant'Egidio

Mint arról pár hete beszámoltunk blogunkon, a Sant’Egidio Közösség néhány tagja elhatározta, hogy minden szerdán száz gyümölcsöt fog gyűjteni a Rózsa utcai idősek otthonában élő barátainknak, hogy egyebek mellett ezzel is valami módon pótoljuk korábbi rendszeres látogatásaink járvány okozta kényszerű elmaradását. Az akció azóta sikerrel zajlik, minden héten kimennek a Bosnyák téri piacra, ahol a Piac- és Csarnokigazgatóság meg is adta az engedélyt a gyűjtéshez, idős barátaink pedig nagyon örülnek a gyümölcsnek, mely a vitaminkiegészítés mellett a gesztus által kifejezett együttérzés és jelenlét miatt is fontos számukra.

Fogadjátok ebben az írásban a gyűjtés egyik ötletgazdájának írását, melyet a mai evangélium és persze a ma reggeli gyűjtés ihletett:

"Szóval ismét szerda van, a gyümölcsszerzés, gyümölcstermés konkrét ideje. És ma reggel az időt látva arra gondoltam, hogy itt most valóban elkél az Úr segítsége, hogy teljesíteni tudjam ezt a szép álmot és célkitűzést. »Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.«

A vásárcsarnokban a nyirkos hideg még inkább éreztetni akarta, hogy ma nem túl alkalmas az idő. Nem valószínű, hogy nagy forgalom lesz ma… De ennek ellenére elkezdtem megszólítani kis standunk mellett az embereket, és valóban nagyon konkrétan evangéliumi tapasztalatot szerezhettem. Bár néhány ’mag’ az útfélre hullott, sok kedves ember ígérte, hallva az idősek történetét, hogy visszafelé hoznak némi gyümölcsöt, és valóban így is tettek. Egy kék kabátos fiatalember, aki két nagy fürt banánt hozott többször elmondta, hogy ne köszönjek neki semmit, egyedül az Úr nevét dicsőítsem! Egy háziasszony almát és banánt hozott, és később a kijáratnál hallottam, amint a barátnőjének örömmel mesélte a telefonban, hogy időseknek vett ma egy kis gyümölcsöt. Egy fiatal lány mondta, hogy ő most a szüleinek vásárol be, de szívesen segítene később, máskor konkrét módon a szegényeknek, akár szállítással, akár más módon – ajánlottuk neki a Szegények angyalai kampányunkat, és lefotózta a közösség nevét, hogy akkor ránk keres az interneten. Egy vietnámi ruhaárus magától jött oda hozzánk, és anélkül, hogy a hirdetőtáblánkon kívül bármit elmondhattunk volna neki, tört magyarsággal azt mondta, hogy akkor, ha most itt vagyunk ő is hozna gyümölcsöt, és nemsokára két nagy szatyor almával tért vissza. Egy másik fiatal lány nagyon figyelmesen meghallgatott, látszott rajta, hogy a szíve szorul össze a mi, számára ismeretlen idős barátainkat elképzelve, de hónap végéig már csak 15.000 ft-ja maradt… Nem baj, legalább gondoljon az idősekre, kértük tőle. Nagyon gyorsan, szinte fél óra alatt találkoztunk annyi segítőkész emberrel, akiknek a segítségével még több gyümölcs is gyűlt össze, mint amit terveztünk, és így a szokásos szerdai hajléktalanszolgálatunk számára is maradt annyi banán, amivel sok, utcán élő szegény mai élelmiszercsomagját is ki tudtuk egészíteni.

Nem mindig érezzük konkrétan, hogy mennyire egyszerű és hathatós az evangélium szava. Pedig sokszor sokkal könnyebb tettekre váltani, mint gondolnánk. Valóban azért metszeget, tisztít, készít, alakít minket az Úr, hogy benne maradva termővé válhassunk, mások javára élhessünk, és az ő szavát, ezt a sokak életét megváltoztatni, értelemmel megtölteni képes szót tovább tudjuk adni.  Mert jót tenni igenis jó érzés! Ezt láttam a mai adakozókon, akiknek neve – bár számunkra nem ismert, mégis – fel van már írva a mennyben. És amikor a bezárt, gyenge, halk hangú idősekről egy kicsit hírt adunk, akkor igazából nem teszünk nagy, nehéz dolgot. De én magam és a többi vásárló is, ahogy a saját családi bevásárlásaink mellett, vagy éppen az árusok a munkájuk mellett, egy perc időt, figyelmet, pár gyümölcs árát, egy konkrét gesztust tesznek, teszünk, magunk is jobb kedvvel, jobb szívvel folytatjuk napunkat egy ilyen, amúgy csúnya, hideg napon, amikor a mindenfelől áradó bizonytalanság, félelem és gyűlölet helyett egy kicsit felragyogott a nap a szívünkben. Ma sok gyümölcsöt teremtünk közösen, és ezzel nagy örömet szerzünk a nálunk szegényebbeknek!"

                                                       Körtvélyessy Mónika