Szegények angyalai

A Sant"Egidio közösség tagjai a szegények barátai. A karácsony örömhírét - járványügyi szabályok betartásával - idén is el szeretnénk vinni a barátainkhoz, hisszük hogy az ünnep öröme felülmúlja a járványtól való félelmet. A legszegényebbek minidig éppen karácsonykor maradnak leginkább egyedül - gondoskodásunkkal és ajándékainkkal enyhíthetjük elhagyatottságukat. Minden évben december 25-én Budapesten, Pécsen, Monoron karácsonyi ebédet szervezünk hajléktalanok, rászorulók, intézetben élő idősek, szegény gyerekek és családjaik részére. Idén nem ülhetünk le közös asztalhoz, de elvisszük a becsomagolt ünnepi ebédet és az ajándékokat, bejuttatjuk  az  intézetekbe, kivisszük az utcákra vagy az otthonaikban élők kapui elé. A finom ünnepi ebéd és az ajándékok biztosításához kérjük a felajánlásodat. Az ünnepen csak szép, új tárgyakat adunk, amit mi magunk is szívesen fogadnánk. Az űrlapon jelezheted, ha ajándékot szeretnél küldeni, vagy pénzzel (átutalással) szeretnéd támogatni egy rászor

A Sant’Egidio közösség tagjai a szegények barátai. A karácsony örömhírét – a járványügyi szabályok betartásával – idén is el szeretnénk vinni a barátainkhoz, hisszük, hogy az ünnep öröme felülmúlja a járványtól való félelmet. A legszegényebbek mindig éppen karácsonykor maradnak leginkább egyedül – gondoskodásunkkal és ajándékainkkal enyhítjük elhagyatottságukat.   Minden évben december 25-én Budapesten, Pécsen, Monoron és Győrben karácsonyi ebédet szervezünk hajléktalanok, rászorulók, intézetben élő idősek, szegény gyerekek és családjaik részére. Idén nem ülhetünk le közös asztalhoz, de elvisszük a becsomagolt ünnepi ebédet és az ajándékokat, bejuttatjuk  az  intézetekbe, kivisszük az utcákra vagy az otthonaikban élők kapui elé. A finom ünnepi ebéd és az ajándékok biztosításához kérjük a felajánlásodat. Az ünnepen csak szép, új tárgyakat adunk, amit mi magunk is szívesen fogadnánk. Az űrlapon jelezheted, ha ajándékot szeretnél küldeni, vagy pénzzel (átutalással) szeretnéd támogatni egy

Ezen a héten a Sant'Egidio Közösség tagjai újra kimentek a Bosnyák téri piacra, hogy gyümölcsöt gyűjtsenek a Rózsa utcai idősek otthonában élő barátainknak. A járvány őszi erősödésével az otthonban lakó idősek ismét a négy fal között, a külvilágtól elzárva kénytelenek élni, és le kell mondaniuk a rokonokkal, barátokkal való személyes találkozásról. A Közösség azonban a bezártságukban sem szeretné magára hagyni őket, és néhányan közülünk a tavaszi akció hoz hasonlóan ismét minden szerdán száz gyümölcsöt gyűjtenek össze nekik, amelyet aztán eljuttatnak az intézetbe. Mindannyian tudjuk, hogy a magány, a bezártság nagyon rossz hatással van testi-lelki egészségünkre, és ez az intézetben lakó idős embereknek még súlyosabb teher. A gyümölcsök nem csak vitamint jelentenek a testnek, hanem az odafigyelés, a törődés, a barátság apró gesztusai is számukra hétről hétre. Köszönjük mindenki nagylelkűségét, aki most szerdán hozzájárult a gyűjtéshez! Ha te is szeretnél akár pár darab gyümölccsel ö

Segíts nekünk, hogy örömet szerezzünk Budapesten élő menekült család gyermekeinek. Nagy vágyuk, hogy legyen kerékpárjuk vagy rollerük. 130 - 150 cm magasak (20 és 24-es kerékpár, illetve méretükhöz igazodó roller), négyen vannak. Ha van otthon jó állapotú, használaton kívüli kerékpár vagy roller, akkor keress bennünket: szegenyekangyalai@gmail.com

(A fotó illusztráció, forrása: Peaceblog.co) Monor nem nagy város, családias, látásból mindenki sokakat ismer. Amikor először hívtuk meg a szegényeket közös ebédre, nagyon meglepődtünk: azt a sok embert, aki összegyűlt az első vasárnapi ebédekre, soha nem láttuk korábban. Kis kuckókban húzódnak meg, a legtöbbjüknek van hol laknia, düledező házban, kicsiny szobában, a pincesoron, a város szélén omladozó putrikban, elhagyott bakterházban…Sok ilyen helyet láttam az elmúlt tíz évben, mégis újra és újra szomorúsággal tölt, milyen embertelen körülmények között élnek ezek az emberek, akik ma már a barátaink. Ma elmentünk egy tragikus sorsú, mégis életvidám asszonyhoz és két férfihez, akik egy háznak nemigen nevezhető vityillóban élnek a szeméttelephez közel. Mintha a szeméttelep folytatása lenne a feléjük vezető út, pedig csodás táj is lehetne, kökénybokrokkal határolt ösvény, a bokrok előtt azonban végig sorakozik a lerakott hulladék, babakocsik, matrac, felesleges limlomok. Milyen jó lenn

Múlt vasárnap újból felkerestük utcán élő barátainkat meleg ebéddel, süteménnyel és üdítővel Budapest több pontján, a Móricz Zsigmond körtéren, a Deák téren, a Kálvin téren, a Blaha Lujza téren és a Boráros téren. Ezek az alkalmak általában nemcsak az ételosztásról, hanem baráti találkozásokról és új ismeretségekről is szólnak. Igyekszünk szóba elegyedni azokkal, akik erre nyitottak, bemutatkozni és meg is jegyezni a neveket, mert valóban sokat jelenthet egy, a társadalom peremén élő embernek, ha a legközelebbi találkozáskor már a nevén szólítva köszöntjük.  Útban a Blaha felé, a Rákóczi úton találkoztunk egy nagyon barátságos házaspárral. Erika és István visszatérő vendégei ezeknek az utcai ebédeknek, és mindig örömmel fogadnak minket. Most is váltottunk pár szót, és én elmondtam nekik, hogy épp a térre tartunk, de nem tudjuk, vajon hányan lesznek kint a nagy hőségben. Erre István mondta, hogy előbb mindenképp térjünk be a közeli utcába, mert ott van két "öregúr,"